A MEGTALÁLT MÚLT 2.fejezet 3.rész - MEGTALÁLT MÚLT,Aztán Zolit,Helyette Peti,Mikor Gita,Márpedig Margitka,Igyekeztek Margitka,Mikor Margitka,Inkább Zolis,Csak Lenke,Talán Margitka,Mikor Gizivel,Bernát Zolival, - suzymama Blogja

Továbbiak »

Belépés

			suzymama.blog.xfree.hu
Aki szeretetet vet boldogságot arat!!			Suzy Mama 1901.01.01 Online

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

A MEGTALÁLT MÚLT 2.fejezet 3.rész

2015-01-15 14:37:14, csütörtök


	A megtalált múlt X/16 - 17 A vasárnapi ebéden ott volt Gizi, Margitka, Péter családostól, Kismagdi, s a Bernát család. Eszter a Bernát család jelenlétét szíves örömest elengedte volna. Kedvetlenek voltak, csak annyit beszéltek, amennyit muszáj volt. Nagyon zavaró az ilyesmi, az amúgy kedélyes társaságban. Főképpen, ha az ember sejti, hogy miattuk ilyenek. A kellemetlen érzést Zoli jelenléte sem tudta feloldani. Gita egy idő után változtatott hallgatag viselkedésén. Sorra beszólt a fiataloknak, zavarba hozta Petit, Tibit, nem kímélte Kismagdit sem. Aztán Zolit vette sorra. -Fakabát, add ide a sótartót!- - mondta hangosabban a kelleténél. Zoli nem mozdult. A sótartót Gita maga is elérhette volna, nyilvánvaló volt, hogy csak szeszélyből akaszkodott rá. A fiút bosszantotta féltestvére viselkedése, rámosolygott Eszterre, mint aki azt mondja, ugye mondtam, hogy nem igazán főnyeremény. Valóban nem volt az. Senkire sem volt tekintettel, még idős dédszüleire sem, noha a családban követelmény volt, hogy jelenlétükben mindenki elfogadható módon viselkedjen. Gita hangja újra felcsattant. - Fakabát, a füleden ülsz? Zoli ezúttal sem teljesítette a kívánságát. Helyette Peti mozdult udvariasan, de nem volt benne köszönet, Gita heves kézmozdulattal majdnem kiverte kezéből a sótartót. Eszter megérezte a családi elvárást, s nem értette, miért nem szól rá valamelyik szülője, vagy idősebb felnőtt. Bernáték úgy tettek, mint akik semmit sem hallanak, látnak abból, amit lányuk művel. A többiek is tányérjuk fölé hajoltak, igyekeztek kitérni a kellemetlen feladat elől. Gizit sem értette. Eddig azt tapasztalta, nem hagyja szó nélkül a helytelen viselkedést. Mikor Gita megint Kismagdit vette sorra, s következetesen libuskának nevezte, Eszter elvesztette a türelmét, s határozottan rászólt. -Nem tudnád fegyelmezni magad a kedvünkért ?! Próbáld meg, jó ?! - Jól van, na!- mondta Gita dühösen, s ellökte maga elől a tányért. Eszternek is elment az étvágya, letette a kést, s a villát. Már komolyan bosszantotta a lány viselkedése, de az talán még inkább, hogy ennyire elnézők vele. Nem sejtette, hogy hány és hány családi ebéd fulladt már vitába Gita viselkedése miatt. Sokáig meghívást sem kaptak, de addig-addig fogadkoztak, míg újra ott ülhettek az asztalnál. Bernáték most is szívesen kikérték volna maguknak dédelgetett csemetéjük figyelmeztetését, de két okból sem tehették. Kötötte őket a fogadalom, s Margitka figyelmeztetése. Megmondta, ha Esztert, vagy Emőkét egyetlen szóval is megbántják, ne kerüljenek többé a szeme elé. Márpedig Margitka jóindulatát nem akarták elveszíteni. Nem dicséretes rokoni ragaszkodás volt az oka, hanem önös anyagi érdek. Sok évvel azelőtt valakitől azt a bizalmas értesülést kapták, hogy Margitka vasutastiszt ura nagy összeget nyert a szerencsejátékon, a pénzt titokban betették a bankba, s azóta se nyúltak hozzá. Lenkei család többi tagjával nem osztották meg az értesülést, de maguk komolyan számoltak a majdani örökséggel. Igyekeztek Margitka, s az ura kedvében járni. Gita akkoriban született, Lenke javaslatára a Margit nevet kapta, meghívták őket keresztszülőknek is. Mikor Margitka özvegyen maradt, el kellett hagynia a kertes szolgálati lakást. Azt tervezte, hazaköltözik a szülői házba. Lenkéék hevesen ellenezték. Bizonygatták, hogy az idős szülők miatt meg kellene változtatni eddigi kellemes életvitelét, ami idővel az egészsége rovására megy. Költözzön inkább hozzájuk a gyógyszertár feletti lakásba. Szép utcai szobát kap, és semmiben sem korlátozzák. Gizi a szüleik nyugalmára gondolt, s maga sem pártolta a hazaköltözést. Margitkával közös baráti társaságuk volt idősebb hölgyekből, urakból, hetente kétszer összejöttek valamelyiküknél kártyapartira, beszélgetésre. Margitkánál tartott alkalmi összejövetelek valóban zavarták volna idős szüleik megszokott nyugalmát. Lenkéék ajánlatát sem tartotta jónak. A gyógyszertár felett lévő lakás ablakai forgalmas utcára nyíltak. Margitkának gyenge tüdeje miatt tisztább levegőjű környezetre volt szüksége. Lenkéék bánatára Gizi úgy döntött, hogy a maga kertes házába viszi a húgát. Péterékkel kicsit összehúzódtak, s Margitkát egy napon magukhoz költöztették. Lenkéék azóta Giziéket árgus szemekkel figyelték. Számon tartották, hogy Péter mikor cserélt autót, számolgatták, mennyit költhettek egy-egy nyaraláskor, vagy a két fiú taníttatására, s figyelték Klárit, hogy mikor vásárol magának új ruhát. Hogy is tudtak volna őszintén örülni az újabb rokonok felbukkanásának. Néhány óra múltán maguk között aggodalommal mondogatták, Eszter előlépett a család első számú kedvencévé, végén még elviszi előlük a mesésnek gondolt örökséget. Eszter erről mit sem tudott, de túlságosan nem is érdekelte volna. Ebben a percben Gita viselkedése jobban foglalkoztatta. Vajon miért viselkedik úgy egy húszéves lány, mint az éretlen tinédzser. Kutató tekintettel vizsgálta Gita arcát, mint aki onnan akarja leolvasni a választ. A lány észrevette, s meglepő módon reagált. Lassan visszahúzta maga elé a tányért, s csendben folytatta az ebédet. Eszter nem érte be ennyivel. A lányt ebéd után karon fogta, s mielőtt tiltakozhatott volna, magával vitte az ebédlővel szomszédos szobába. Addig nem volt alkalmuk beszélgetni. Gita most sem mutatott rá sok hajlandóságot. Ledobta magát az egyik kerevetre, s méltatlankodón mondta: - Gizi néni, Péter és Klári mániája a folytonos nevelés. Rájuk is hasonlítani akarsz?! Ez valami kényszer nálad ? Eszter elengedte a füle mellett, leült mellé, s csendesen kérdezte: - Tanulsz még, vagy dolgozol? Gitát meglepte a válasz. Eszterre kapta tekintetét, s kis töprengés után elfogadható módon felelt. - Dolgozom. Gyógyszertári asszisztens vagyok. - A házatokban lévő gyógyszertárban? - Itt nincs több gyógyszertár. - Szereted a munkád? Gita kérdésre kérdéssel felelt. - Muszáj szeretni ? - Az ember úgy jobban érzi magát. - Én így is jól érzem magam. - Ne haragudj, de nem hiszem el! Gita meglepőn reagált. Felugrott, s kiabálni kezdett. - Neked nem mindegy, hogy érzem magam?! Ha annyira tudni akarod, hát nem érzem jól magam. Sőt! Rohadt rosszul érzem magam a munkámban is, és mindenhol. Ezt akartad hallani ? Most már elégedett vagy ? Eszter hasonló esetekben a maga szelíd, kedves módján közeledett, de Gita babusgatásnak fogta volna fel, s abból így is többet kapott a kelleténél. Helyette nyugodt, tárgyilagos hangon kérdezte: -Gondoltál már arra, hogy változtass rajta, tegyél valamit ellene ? Gita zsebkendőt vett ki egy fiókból, a tükörhöz ment, s sminkjére vigyázva, óvatosan törölgette a szemeit. Vadóc viselkedése ellenére gondot fordított a megjelenésére. Alkatra feltűnően vékony volt, vagy, ahogy a fiúk mondták, elől semmi, hátul semmi, de finom ápoltságával, ízléses öltözködésével kellemes benyomást tett a szemlélődőre. Mikor megszólalt, már inkább panaszos volt a hangja, mint dühös. - Hogy tehetnék bármit is? Anya, és Lenke mama mindenben döntenek helyettem azon az alapon, hogy több a tapasztalatuk, jobban tudják, hogy nekem mi jó. Merő féltésből szinte minden tilos, amit Petiék, vagy Kismagdi szabadon megtehet. Nem tanulhattam meg kerékpározni, úszni sem tudok, pedig minden nyáron víz mellé megyünk, autót sem fogok majd vezetni, mert az is veszélyes. Legszívesebben az utcára se engednének ki egyedül. Szerintem ebből bőven kitalálod, hogy miért dolgozom éppen a házunkban lévő gyógyszertárban. Eszter megértette viselkedése okát. A túlzó törődésbe belefáradt lány a környezetében lévő szerencsésebbekre vetíti ki neheztelését, rajtuk igyekszik elverni a port. - Bátyádra miért neheztelsz? - Sohasem tekintettem a bátyámnak! Leszereléséig keveset találkoztunk. Az anyjánál élt, kiskoromtól vidéken tanult, csak nyáron volt nálunk pár napot, akkor meg folyton cukkolt. Eszter elmosolyodott. -Tréfálkozott csak, ilyen a természete. Nem szabad haragudnod rá. - Nem védenéd a helyemben! Valamelyik este is. Elfelejtettem magamra zárni a fürdőszobát, és rám nyitott. Csak bugyi volt rajtam, melleimhez kaptam a kezemet. Ahelyett, hogy kihátrált volna, megállt az ajtóban vigyorogva, s azt mondta, ne ijedezzek, mert amit látott, reggelre elmúlna, ha borogatnám. Ez szerinted vicces? Eszter szeme nevetett. - Inkább Zolis, túlteng benne a jókedv! - Tengjen túl máshol! Alig várom, hogy elköltözzön. Anya is így van vele, de apára való tekintettel hallgat. Lenke mama viszont nem titkolja a véleményét. Ha apa nincs otthon, célozgat rá, hátha eljut az agyatlan agyáig. Múltkor már jó hangosan mondta, hogy a végén úgy kell majd kiseprűzni, mert az ilyen szemtelen betolakodónak esze ágában sincs magától elmenni, ha ingyen is lakhat. Eszter elkomorodott, hangja ingerült lett. -Lenke nénitől csúnya volt szemtelen betolakodónak nevezni! A családban hallottam, hogy anyád robbant bele Zoliék életébe. Apádat néhány nap alatt magába szédítette. Zoli akkor kilenc éves volt. Az ilyen korú fiúnak nagy szüksége van az apjára, de neki nem lehetett része benne. Bátyád ezen az alapon jogosabban nevezhetné Lenke néniéket szemtelen betolakodóknak, nem gondolod? Gita megdöbbenve nézett rá. - Úgy érted, hogy anya szedte szét apa első házasságát? - Nem tudtál róla? - Lenke mama teljesen mást mondott!... A francba! Most nagyon vacakul érzem magam. Világéletemben elítéltem azokat, akik belerontanak mások életébe. Erre kiderül, az anyám is ezt tette!... Ha tudom az igazat, nem segítek Lenke mamának kötekedni. Mérgemben néhányszor én is szemtelen betolakodónak neveztem. Képzelem, hogy utálhat miatta!- mondta, s látszott rajta, hogy valóban bántja a dolog. Eszter véleménye megváltozott. Jobb érzésű lánynak találta, mint amilyennek gondolta. -Mielőbb mondd el neki, hogy nem tudtad az igazságot. Közelebb hoz benneteket egymáshoz. Anyádra ne neheztelj. Nagyon fiatal volt. Nagyobb apád felelőssége. De hallottam azt is, maga módján igyekezett valamit jóvátenni. Zoli taníttatását teljesen magára vállalta. Amíg tanult, sokszor elutazott hozzá. Leszerelésekor is segített, albérlet helyett hozzátok költözhetett. Elhiszem, hogy anyád nem örült neki, de legalább fegyelmezi magát. Csak Lenke nénit kellene leállítani valahogy. Most, hogy változott a véleményed, megpróbálod ? Gita beharapta szája szélét, mint aki erősen töpreng valamin, aztán megkérdezte: - Ki mondta el neked anya alávaló húzását? Eszter zavarba jött. Margitkát nem akarta kiadni, de érezte, sok múlhat azon, mennyire tudja meggyőzni a lányt. Talán Margitka megérti majd. - Margitka néni mondta el bizalmasan. - felelte csendesen. - Akkor rendben van! Sőt! Nem is sejted, hogy mennyire. Még rajtam is segíthet, ha meggondolom!... - mondta, aztán bosszúsan felnevetett. - Hú! Ha Lenke mama többi meséje is csak ennyire igaz, akkor én ítéletnapig várhatok arra, hogy egy nap majd annyi pénzem lesz, amennyit életem végéig sem tudok elkölteni! Eszter jókedvűen nevetett. - Csak nem vettél komolyan egy ilyen mesét ? És, kinek kellene valóra váltani, azt is megmondta? Gita elpirosodott, s egyik kérdésre sem felelt. Helyette sietve arról kezdett beszélni, hogy átgondolja eddigi viselkedését. Zoli mellett Petiékkel, s Kismagdival való kapcsolatát is, mert úgy érzi, eddig velük is igazságtalan volt. Eszter reménykedőn hallgatta, s jó hangulatban fejezték be a beszélgetést. Délután anyjával Giziéknél voltak uzsonnán. Mikor Gizivel, s Margitkával négyesben maradtak, Eszter nagy-vonalakban beszámolt Gitával folytatott beszélgetésükről. Megértésre talált, s mindannyian bizakodók voltak. Gita bohókás mondását a pénzről elhallgatta. Védte vele a jobb belátásra tért lányt, s Giziék feltámadt reményét. Eszternek az ilyesmihez jó érzéke volt. Valamiképpen mindig megérezte, miről szabad beszélni, s miről szerencsésebb hallgatni. Ahogy most is. Ha beszél róla, családon belül háborút indít el. Giziék hamar rájönnek az összefüggésre. Hosszú évek óta furcsállták Lenkéék viselkedését, s aligha fogadták volna nyugodtan, hogy bizonyos értelemben Margitka halálára spekuláltak. Még akkor sem bocsátanák meg egyhamar, ha tudva tudják, hogy Lekééket utoléri a büntetés. Vígjátékba illő módon nagyot koppannak majd, mert a mesés vagyon sohasem létezett. X/17 Lenkei nagyszülők kívánságára Mariék néhány nappal meghosszabbították ottlétüket. Nagyon jó volt együtt lenni, s még annyi-annyi beszélgetni valójuk volt. Mari szabadságát módosítani kellett hozzá. A házban Terike lakrészében volt a telefon, az ápolónő nevén, de a számlát nagyszülei fizették. Onnan hívta fel a szövetkezet irodáját. Eszter is élt a lehetőséggel, s Hajninak telefonált. Barátnőjével üzent Erzsinek, nagynénje vállalta a csirkék, s a két cica ellátását. Mellette tudatni akarta a rokonsággal is, hogy maradnak még, ne nyugtalankodjanak. Hajni kíváncsi volt az eltelt napokra, leginkább arra, hogy alakult Bernát Zolival a kapcsolata. Eszternek kevés mesélni valója volt. Vasárnapi ebéd óta nem látta, noha már a hét közepén jártak. Gitától tudta, hogy vasárnap délután behívták szolgálatba, azóta otthon sem látták. A lány azt mondta, nincs ebben semmi rendkívüli, munkája miatt elmaradt már hosszabb időre is, s amennyire tudja, akkor sem jelentkezett közben. Hajni megjegyezte, hogy család szempontjából nem szerencsés az ilyen foglalkozás. Eszter nevetve felelte, messze van attól, hogy ez miatt aggódjon. Nem sejtette, hogy mire véget ér a nap, Zolihoz fűződő kapcsolatára másképpen fog gondolni. Napközben a fürdőben voltak Petiékkel, s Kismagdival. Estére moziba készültek. A fürdőből jövet beugrottak Gitához a gyógyszertárba, hívták magukkal. Többiek is benne voltak, a lány viselkedésében maguk is tapasztaltak kellemes változást. Gita megemlítette, hogy Zoli otthon van. Akkor ért haza, mikor felszaladt ebédelni. Holt fáradtnak látszott. Keveset alhatott az elmúlt napokban. Nem ült le közéjük, helyette rezignáltan azt mondta, ebéd helyett inkább kád forró vízre, s megvetett ágyra van szüksége. Eszter így nem számított arra, hogy a mozi halljában eléjük toppan Gita társaságában. Már nyoma sem volt rajta az említett fáradtságnak, de megismert tréfás, bohókás kedve hiányzott. Eszterhez fordult. - Köszönöm! Nagyon rendes volt tőled. - mondta szép komolysággal, meleg hangon. Esztert annyira meglepte, hogy hirtelenében nem tudott felelni. Valójában elképzelni sem tudta ilyennek. Számára eddig a kedves bohóc volt, aki még nem nőtt fel igazán. Most, mintha kicserélték volna, egészen más ember állt előtte. Elbűvölte a változás. Azon nem töprengett, hogy mit köszön, Gita piros mosolygása elárulta. Senkinek sem könnyű bocsánatot kérni háromévi bántó viselkedés után attól, akit addig kevésre tartott. Zoli előzékenyen megváltotta a jegyeket. A társaságnak megvette a sor felét. Esztert visszatartotta, míg sorra beengedte a többieket, aztán leültek egymás mellé a sor szélén. Amint elkezdődött a film, merészen megfogta Eszter kezét, először a szájához emelte, csak éppen érintette, majd marasztalón magánál tartotta, s ujjai rákulcsolódtak a kezében tartott kézre. Egyértelmű az ilyen mozdulat. Eszternek pillanatokon belül döntenie kellett, elfogadja a közeledését, vagy finoman elhárítja tudtára adva, hogy korai még. S, jött az emlék, néhány héttel előbb hasonló döntési helyzetbe került, annak a kedves, nehezen felejthető fiúnak az elfogadásáról kellett döntenie, s arra egészen más érzések indították. Felkavarták az emlékek. Felugrott, s rohant kifelé anélkül, hogy bocsánatot kért volna bárkitől is. Zoli néhány pillanatig meglepődve nézett utána, aztán indult maga is. Nem rohant, mint aki tudja, ilyen helyzetben időt kell adni a másiknak. Eszter a mozi előtt lévő parkban, egy pad hátához dőlt, nedves arcát megvilágította a közeli kandeláber fénye. Zoli megállt a padnál, s nagyon csendesen mondta: -Ha a mozdulatom ennyire rosszulesett, akkor bocsánatot kérek. Mentségem, hogy az első perctől elvarázsoltál. Úgy éreztem, te is vonzódsz hozzám. Tévedtem volna? Eszter sóhajtott, megkerülte a padot, s leült. Már nem sírt, csak a hangja volt szomorú, mikor megszólalt. - Nem tévedtél. De rettenetesen nagy bizonytalanság van bennem. Három héttel ezelőtt találkoztam egy fiúval. Mindössze két órát beszélgettünk, mégsem tudom elfelejteni. Pedig minden erőmmel azon vagyok. - Miért akarod elfelejteni ?- kérdezte Zoli rekedten. - Kiderült, hogy közeli rokonok vagyunk. Zoli leült mellé, s halkan, bosszúsan nevetett. - Csalódásban nekem is volt részem. Elsőéves bölcsészhallgató koromban belezúgtam egy újságárus lányba. Megfogott a mosolya, kedvessége. Nap mint nap rohantam az újságosbódéhoz. Kevés volt a pénzem, de vittem a csokit, fagylaltot. Nem mondom, hogy biztatott, de örült nekem. Két héten át készültem arra, hogy randit kérek tőle. Tizenkilenc évesen a bátorsághoz még idő kell. Mikor megtettem, úgy bámult rám, mint aki még nem látott fehér embert. Kiderült, néhány hónapja férjnél volt, tavaszra várták a babát. Azért volt kedves, mert elárvultnak látott. Nagyon rosszulesett. Napokig nem jártam be az egyetemre. Helyette betyárul leittam magam. - Sokáig kísérti az embert a csalódás?- kérdezte Eszter fátyolos hangon. -Inkább csak az emléke. Az is csak akkor, ha valamiről eszébe jut. A lány mosolyát már régen elfelejtettem, de még hosszú idő után is felsajdult bennem a rossz érzés, ha megláttam valahol egy hasonló színű, formájú újságosbódét. Idővel persze az egész feledésbe merült, az összes újságosbódéval együtt! - mondta tréfálkozó hangon, halk nevetéssel, noha nem volt jókedve igazán. szerző:rényi Anna

0 komment , kategória: novellák, gondolatok, versek

Címkék: figyelmeztetését, bölcsészhallgató, szerencsejátékon, beszélgetésükről, keresztszülőknek, valamelyiküknél, felbukkanásának, figyelmeztetése, gyógyszertárban, tiltakozhatott, megvilágította, foglalkoztatta, leszerelésekor, bizonytalanság, kézmozdulattal, méltatlankodón, következetesen, viselkedésében, visszatartotta, öltözködésével, rákulcsolódtak, világéletemben, gyógyszertárba, betolakodóknak, legszívesebben, összejövetelek, újságosbódéhoz, újságosbódéval, kártyapartira, tapasztalatuk, környezetében, megjelenésére, babusgatásnak, gyógyszertári, elfogadásáról, hazaköltözést, megtalált múlt, vasárnapi ebéden, amúgy kedélyes, ember sejti, kellemetlen érzést, sótartót Gita, fiút bosszantotta, családban követelmény, füleden ülsz, családi elvárást, kellemetlen feladat, helytelen viselkedést, lány viselkedése, bizalmas értesülést, pénzt titokban, majdani örökséggel, MEGTALÁLT MÚLT, Aztán Zolit, Helyette Peti, Mikor Gita, Márpedig Margitka, Igyekeztek Margitka, Mikor Margitka, Inkább Zolis, Csak Lenke, Talán Margitka, Mikor Gizivel, Bernát Zolival,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]